EPR: A műanyagszennyezés csökkentésének középpontjában

Ahogy a műanyagszennyezés egyre növekszik, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) egyre fontosabb politikai eszközzé válik a válság enyhítésében. Az EPR-rendszeren keresztül a hulladékgazdálkodás üzemeltetési logisztikája és költségei a gyártókra hárulnak, ami pénzügyi ösztönzést jelent számukra, hogy termékeiket és csomagolásaikat fenntarthatóbb módon állítsák elő és kezeljék. Ez fontos fegyver a műanyagszennyezés elleni küzdelemben, és ez az oka annak, hogy a műanyagszennyezés elleni ENSZ-egyezményre vonatkozóan a TOMRA által megfogalmazott 10 ajánlás között is szerepel: „Jól megtervezett kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) jogszabályok bevezetése a műanyag csomagolásokra vonatkozóan. A kötelező EPR hosszú távú és fenntartható finanszírozási mechanizmust biztosít a műanyaghulladék gyűjtésére, válogatására és újrahasznosítására irányuló infrastrukturális beruházásokhoz, valamint arra ösztönzi a gyártókat, hogy fenntarthatóbb csomagolásokat alkalmazzanak és azokat fenntarthatóbb módon kezeljék.”

Az EPR és a környezetvédelmi szempontok szerint meghatározott díjstruktúrák lényeges részei a műanyagszennyezés elleni hatékony egyezménynek, mivel ösztönözhetik az innovációt és a fenntartható termék- és csomagolástervezésbe történő befektetést a hulladékhierarchia előtérbe helyezése révén: csökkentés, újrafelhasználás, válogathatóság és újrahasznosíthatóság. A kormányok az ambiciózus EPR-célok révén szilárd keretet hozhatnak létre a körforgásos műanyagfelhasználás és a felelős hulladékgazdálkodás előmozdítására.

Sikeres EPR-rendszerek a csomagoláshoz: betétdíjas visszaváltó rendszerek

A betétdíjas visszaváltó rendszer az EPR-rendszerek egyik típusa, és globálisan igazolt bevált gyakorlatnak számít az italtároló edények esetében. Ebben a rendszerben a fogyasztók kis összegű betétdíjat fizetnek az italtároló edények megvásárlásakor, amelyet visszakapnak, amikor az üres tárolóedényeket a kijelölt gyűjtőhelyre, általában a kiskereskedőhöz visszaviszik. Ez a folyamat értéket ad a hulladéknak azáltal, hogy érdemi nagyságú betétdíjat rendel hozzá. A szabályozott betétdíjas visszaváltási rendszerek – amint azt a 98%-os németországi begyűjtési arány figyelemre méltó sikere is mutatja – rendre 90% feletti begyűjtési arányt érnek el. Fontos megjegyezni, hogy ezek a rendszerek sokoldalúak, és egyaránt hatékonyan kezelik az egyszer használatos és az újratölthető italtároló edényeket.

A TOMRA ezért ajánlja „a jól megtervezett betétdíjas visszaváltási rendszerekre vonatkozó jogszabályok bevezetését az italtároló edényekre vonatkozóan, 90%-os szelektív gyűjtési céllal kombinálva”. Egy jól meghatározott, teljes költségű EPR-rendszer, például egy betétdíjas visszaváltási rendszer rendkívül fontos eszköz az Egyezmény számára, mivel csökkenteni fogja a természetbe kikerülő műanyag mennyiségét, hiszen a tengerpartok megtisztítása során talált tárgyak körülbelül 20–25%-a valamilyen italtároló edényhez köthető. A környezeti hatások mérséklésén túlmenően ez a rendszer aktívan támogatja a körforgásosságot, és bizonyítottan 80%-os „palackból palackot” újrahasznosítási potenciállal büszkélkedhet. A program pozitív hatása emellett kiterjed a hulladékgyűjtéssel foglalkozó személyek bevonására és felkarolására is, megerősítve ezzel a fenntartható hulladékgazdálkodáshoz való sokoldalú hozzájárulásukat.

A fogyasztói csomagolásokra vonatkozó EPR megvalósításának optimalizálása

Az italtároló edények betétdíjas visszaváltó rendszerének bevezetése az EPR kezdeti megvalósítása során jelentős előnyökkel jár. Az italtároló edényeket önállóan, külön értékláncon belül kezelik, így elkerülve a kommunális hulladékgazdálkodási rendszerektől való függést. Ez az önállóság nagy mértékben eltér a más műanyag csomagolástípusok esetében alkalmazott módszerektől, amelyeknél a hatékony EPR-rendszerek a kommunális szilárdhulladék-gazdálkodással való szélesebb körű együttműködésen alapulnak.

Az önkormányzatok hagyományosan olyan általános hulladékgazdálkodási feladatokat látnak el, mint a begyűjtés, az újrahasznosításra történő válogatás, a feldolgozás, az ártalmatlanítás és a takarítás. Az optimális teljesítmény és költséghatékonyság érdekében kulcsfontosságú egy olyan holisztikus hulladékgazdálkodási stratégia, amely magában foglalja a műanyaghulladékot is. A műanyag csomagolások gyártóinak felelősséget kell vállalniuk a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) célértékeinek teljesítéséért és a fenntartható felhasználás utáni csomagoláskezeléssel kapcsolatos költségek fedezéséért.

A sikerhez elengedhetetlen a települési szilárdhulladék-gazdálkodására vonatkozó célok és követelmények összehangolása az EPR célkitűzéseivel. A műanyag csomagolásra vonatkozó EPR-nek zökkenőmentesen kell illeszkednie az anyagokon átívelő csomagolásra vonatkozó szélesebb EPR-keretrendszerbe. Ez az integráció csökkenti a nem kívánt következmények kockázatát, és elősegíti az igazságos átmenetet. Lehetőséget kínál továbbá a hulladékgyűjtéssel foglalkozó személyek bevonására és támogatására, elismerve a hulladékgazdálkodási ökoszisztémában betöltött létfontosságú szerepüket.

Fedezze fel a nagy teljesítményű EPR-rendszerek öt kulcsfontosságú tervezési alapelvét.